Krónika

1960: Átalakulás - újjáéledés a semmiből.

1961-ben tűz ütött ki a szerelőcsarnokban, és néhány óra alatt két hónapi munkát tett semmivé. Szerencsére emberáldozat nem volt.

Ez a szerencsétlenség - ahogy a lángok tomboltak - újjáélesztette a cég munkatársainak alkotókedvét. Rövid idő alatt ismét megkezdődött a gyártás bérelt telephelyen. Néhány évvel később azon a helyen, ahol a tűzvész miatt csak hamu és törmelék maradt, új, korszerű szerelőcsarnok nőtt ki a földből. A cég a tűzvész következtében éppúgy megújult, mint ahogy a főnixmadár is.


Már 1960-ban elhatározták a gyártóüzem korszerűsítését és bővítését. Új gyártócsarnokokat terveztek a járműgyártáshoz és a kapcsolóberendezések gyártásához. E mellett új irodaépülettel is számoltak, és központi fűtő- és energiaellátó központot is létesítettek. Már 1934-ben befejezték ennek az építését, és a STILL megerősödve és teljesítőképességében megnövekedve kezdhette meg a 60-as évek második felébeni termelést, rég elfeledve az évtized eleji tűzvész kártételét. Az építészeti változás is hozzájárult, hogy a STILL korszerű arculatot kapott.

Ennek megfelelően változott a cég jelképe is, amellyel a cég a nyilvánosság elé lépett. 1968-ig "S" jelölte az alapító kézjegyeként a céget, amely egyben a villám jelképe is. Ez az ötlet még a cégalapítóé volt, és a villanymotorokra utalt, amelyekkel a cég indult és amelyek gyártásának súlypontját jelentették kezdetben. Ez az üzemág azonban 1969-től teljesen megszűnt.